„kezed közt szétmálló drótkerítés a telekhatáron, / ásóddal forgatod ki elfolyt gazdagság nyomorát” – elfogadod a meglévőt, sajáttá formálod a teret, megszokod, belakod. Látod és tapasztalod, megadod mindennek idejét, módját: otthonnak nevezed. Szalai Zsolt költözésverse bármelyikünkről szólhat.